A Python az attribútumok definiálhatóságát illetően meglehetősen rugalmas nyelv. Ezért a Pythont használók találkozhatnak a monkey patching kifejezéssel, ami nem jelent mást, mint egy objektum futási időben történő felruházását új adat- vagy metódusattribútummal, vagy egy már meglévő metódusnevéhez új hívható objektum hozzárendelését. Persze nyilván csak akkor, ha az adott objektum engedi az új attribútum létrehozását vagy a meglévő felülírását.

Az alábbi képen egy olyan példát látunk, ahol egy osztályobjektum, majd egy abból létrehozott példány viselkedését terjesztjük ki új metódussal monkey patching módszerrel. A kiinduló pont, hogy valamilyen modulból beimportáltunk egy osztályt. Azonban az ebben felkínált metóduskészlet nem volt elegendő számunkra, ezért az osztályhoz rendeltünk még egyet. Így azt értük el, hogy minden ezt követően létrehozott példány használni tudja ezt a metódust. Aztán valami miatt (pl. egy ideiglenes tesztszámításhoz) az adott példányra vonatkozóan szükségünk van még egy újabb metódusra. Ehhez definiálunk egy megfelelő függvényt ugyanúgy, mintha azt az osztály törzsében tennénk. Ezt követően a példány egy megfelelően kiválasztott nevű attribútumához hozzárendeljük. Mivel azonban a függvény első, self nevű paraméterének a példány kell, hogy legyen az értéke, ezért a hozzárendelést a függvény parciális megfelelőjével tesszük meg, amelyben az első argumentumot rögzítjük a példányobjektummal. Mivel ezt az új metódust csak ehhez a példányhoz társítottuk, így más példányok ezzel a képességgel nem fognak rendelkezni.

Ami az etimológiát illeti, a monkey patching kifejezés erdetileg guerilla patching volt. A gerillaharc egy nem szokványos, külső szem számára nehezen megfigyelhető és követhető harcmodor. E jellemzők nagyjából hasonlatosak a futási időben történő dinamikus attribútummódosításra is. A gerilla hangzásra hasonlít a gorilla szóra, ami később már csak egyszerűen majomra (monkey) szelidült.

A szóeredetnél fontosabb, hogy érdemes-e használni ezt a technikát, és ha igen, mikor?

A válasz, hogy lehet, nem tilos, és kellő óvatossággal, körültekintéssel bizonyos speciális esetekben (pl. egy gyors tesztelés) bevethető e technika. Mások által is használt kódokban azonban nem ajánlatos, mert nem csak a kód értelmezését nehezíti, hanem a működési hibák lehetőségének kockázatát is növeli. Megfelelő tervezés mellett, a megfelelő nyelvi szerkezetek használata esetén a végtermékben nincs szükség a monkey patching módszerére.