A kérdésre a válasz, hogy attól függ, hogy a programunk milyen célból íródott, és azt ki fogja használni. Az alábbiak kifejtjük, hogy miért.

A Python tervezési filozófiájának egyik kiemelt szempontja a kód könnyű olvashatósága, amit a szintaxis és a sajátos kódszerkezetek segítenek. Ez azt jelenti, hogy a programkód áttekinthetősége és megértése – a kódolási stílusra vonatkozó ajánlások betartása mellett – viszonylag kevés szellemi erőfeszítést igényel.

Ezen felül azt is figyelembe kell venni, hogy Python kódot a világon sok olyan ember ír, aki nem, vagy nem kellően ismeri az angol nyelvet, sőt, még a latin írásrendszert sem. Igény volt és van tehát arra, hogy a változókat, osztály- és függvényneveket az anyanyelvükön írhassák, ahelyett, hogy ki kellene találniuk a kifejezni kívánt fogalom (esetleg hibás) angol fordítását, vagy az anyanyelvi szó torzításával leírni. Ez utóbbiba tartozik az, amikor egy magyar ékezetes szót ékezetek nélkül írunk. Ez azonban félreértésre adhat okot, illetve extra erőfeszítést kíván a kód olvasójától (kontextus vagy docstring átnézése), hogy tudja, mire is akar utalni az adott azonosító.

Például, ha egy függvény fejléce ez: def talal():, akkor első ránézésre nem tudni, hogy ez talál() vagy tálal() akart lenni. Hasonlóan, ha egy osztálydefiníció első sora class Eger:, akkor egyéb kiegészítő információk nélkül nem tudni, hogy ez az osztály egy várost, állatot, vagy egy speciális fát határoz meg.

Az anyanyelven írt azonosítók használatával tehát az adott nyelvet beszélők körében javul a kód olvashatósága. Mindezen indokok miatt a PEP 3131 (Supporting Non-ASCII Identifiers) alapján a Python 3.0 verziótól lehetővé vált unicode karakterek használata azonosítónevekben.

Ugyanakkor nem tanácsos az ASCII karakterektől eltérni, illetve nem angol szavakat azonosítóneveknek használni olyan esetekben, ahol a program fejlesztése nemzetközi csapatmunkában történik, vagy az anyanyelvi környezetnél várhatóan szélesebb kör fogja olvasni a forráskódot. Ilyen eset a nyilvánosságnak szánt modulok, különösen a szabványos könyvtár moduljainak kódja. Ez utóbbira a PEP 3131 kimondja, hogy a Python szabványos könyvtárában minden azonosítónak csak ASCII karaktereket szabad tartalmaznia, és ahol csak lehetséges, angol szavakat kell használni. Ezenkívül a karakterlánc-literáloknak és a kommenteknek is ASCII karakterekkel kell íródniuk.

Mivel a Python tudásépítés lépésről lépésre című e-könyv oktatási céllal és magyar olvasóknak készült, ezért az anyanyelven történő könnyű olvashatóság és egyértelműség biztosítására a példakódok ékezetes magyar szavakat is használnak.