Azt, hogy mi, illetve ki a BDFL, egy előző bejegyzésben találod. Most arról lesz szó, hogy Guido van Rossum miért mondott le nyilvánosan eme informális titulusról több évtized után.

A lemondást 2018 nyarán a Python közösségnek írt – ma már történelmi jelentőségű – alábbi linken olvasható levelében jelentette be, amit úgy fogalmazott meg, hogy „tartós szabadságot adok magamnak arra, hogy ne legyek BDFL”.

https://mail.python.org/pipermail/python-committers/2018-July/005664.html

A levélből az okok is kiderülnek, amelyek egyike szakmai a másik személyes.

A szakmai okot az értékadó kifejezés (assignment expression) bevezetése körüli erős vita, harc és konfliktus adta. Végül megszületett ugyan az erre vonatkozó fejlesztési dokumentum (PEP 572), de nem jó szájízzel. Erre utal Guido a levelében, amikor azt írja, hogy „Most, hogy a PEP 572 elkészült, nem akarom, hogy valaha is ilyen keményen kelljen küzdeni egy PEP-ért, és azt tapasztalni, hogy sokan semmibe veszik a döntéseimet.”

Ami a személyes okot illeti, utal megromlott egészségi állapotára is, és hogy már nem fiatal. Ne felejtsük, hogy akkor Guido van Rossum már 62 éves volt. Úgy tűnik a közel harminc évig tartó projektvezetés kivette az energiáit. Ez a levelének utolsó mondatából is jól látszik: „Fáradt vagyok, és nagyon hosszú szünetre van szükségem”.

Guido nem jelölt ki utódot, hanem arra kérte a fejlesztői központi csapatot, hogy gondolják át, mi lehetne a Python közösség új irányítási modellje. Ezt követően a Python közösség, több javaslat mérlegelése után, az Irányítótanácsi működés mellett döntött, amilyenek részletes működési szabályzatát a PEP 13 (Python Language Governance) tartalmazza.