Milyen eloszlású két és három dobókocka értékeinek összege?

Vannak társasjátékok, ahol nem egy, hanem két vagy több dobókockát kell használni. Ilyen például a Catan telepesei nevű népszerű stratégiai táblás játék. Itt a játéktér hexagonális mezőihez, amelyek bizonyos nyersanyagokat termelnek, a játék indulásakor 2-től 12-ig terjedő számok rendelődnek.

Két dobókockával kell dobni, és a dobás után a kockák pontértékeinek összegének megfelelő számmal rendelkező mezők termelnek csak nyersanyagot a mezők tulajdonosai számára.

Bár az egyes kockákkal való dobás egyenletes eloszlású, vagyis nagyszámú dobás esetén minden szám relatív gyakorisága tart az elméleti 1/6 ≈ 16.67% valószínűséghez, a két kocka véletlen értékeinek összege már nem egyenletes eloszlású. Ezt a táblán a mezőkre helyezett számkorongok mérete is jelzi: minél nagyobb a korong, annál nagyobb e szám valószínűsége.

A kérdés az: milyen eloszlású a két kocka dobásakor kiadódó értékek összege?

A valószínűségszámításban jártas játékosok persze tudják, hogy két független, egyenletes eloszlású valószínűségi változó összege szimmetrikus háromszögeloszlású lesz. A kevésbé jártasak azonban, némi programozási ismeret birtokában, lemodellezhetik ezt a helyzetet és a kapott eredmények alapján ugyanerre az eredményére juthatnak.

Ezt tesszük most mi is, és az alábbi programmal vizsgáljuk a két kocka dobásakor kiadódó gyakoriságértékeket.

A fenti programban először eltároljuk sok dobás kimeneteleit. Aztán meggyőződünk arról, hogy az egyes dobókockák által produkált számokat modellező (ál)véletlen számok egyenletes előoszlásúak. Ezt követően a tárolt dobáskimenetelek alapján képezzük a kockaértékek összegének sorozatát, majd pedig előállítjuk az összeg-gyakoriság párokat.

Azt pedig, hogy ezek szimmetrikus háromszögeloszlást követnek úgy ellenőrizzük, hogy előállítjuk a kockaértékek összegének gyakoriságát a legkisebb valószínűségű esetek (2 és 12 értékek) gyakoriságához viszonyítva. És ha igaz az állítás, akkor az így kapott relatív gyakoriságértékek a legkisebb gyakoriságú értéknek egymás követő egész számú többszörösei.

Alább láthatjuk az eredményeket megjelenítő kódokat és a kiírt gyakoriságértékeket, valamint azok hisztogramját. Ebből és a legkisebb valószínűségű esetek gyakoriságához viszonyított értékekből is látható az eloszlás szimmetrikus háromszög jellege.

Mi lenne akkor, hogy a játékot úgy módosítanánk, hogy kettő helyett három kockával dobunk? Ilyenkor persze a mezők száma is meg kell, hogy nőjön, hiszen most az azokra helyezhető számkorongok 3-tól 18-ig számozódnak. De most ez nem számít, mert csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen eloszlású lenne három kocka dobásakor kiadódó értékek összege.

Most is követhetjük a két kocka esetén alkalmazott megközelítést természetesen az értelemszerű módosításokkal. Az így adódó programsorokat és azok futtatási eredményeit követhetjük alább.

A kiírt gyakoriság értékekből, de különösen a megjelenített eloszlás ábrájából jól látható, hogy nem háromszög eloszlást kapunk. Kicsit jobban megvizsgálva az ábrát és a számszerű eredményeket az is látszik, hogy egy ilyen módosított játékban nem lenne igazán érdemes az eloszlás széleihez közel eső számértékű mezőkért küzdeni, mert gyakoriságuk sokkal kisebb, mint az eloszlás közepéhez közel eső számoké. Más szóval, változatlan koncepció és alapszabályok esetén, játékélmény tekintetében nem sok értelme lenne a három kockával való dobásnak és a megnövelt számú mezőnek.

Álvéletlen számok előállításával a Python tudásépítés lépésről lépésre című e-könyvben a „Készétel fogyasztás – a szabványos könyvtár moduljainak használata” fejezeten belül a „A véletlen használatba vétele” című alfejezet foglalkozik. A gyakoriságértékek meghatározására alkalmazott Counter objektum használatáról és egyéb alkalmazási lehetőségeiről a „Speciális konténer típusok” alfejezet „Sorozatelemek összeszámolása – Counter” címe alatt olvashatunk.

Érdekel a Python tudásépítés lépésről lépésre az alapoktól az első asztali alkalmazásig című e-könyv.